miért gondolok rád? miért érzem azt, hogy kellesz, mikor legbelül tudom, hogy ebből megint csak a baj lesz?

 

még a mai napig boldogok lehetnénk együtt, ha végre tisztán látnád a dolgokat!

 

Ami mögöttem van, azt nem változtathatom többé, de ami előttem áll, abba még beleszólhatok... Ott még dolgom van, ott még szabad vagyok..

 

Nincs mosoly,csak harag,egy hosszúra nyúló múló pillanat,ami a fejben bennragad.Ha elhagy a szeretet sohasem gyógyulbe a seb

 

Gyűlölöm a hangod, mely emlékeztet rád, gyűlölöm hogy benned, benned láttam varázst.Gyűlölöm a szived, gyűlölöm a szavad, de legjobban azt, hogy sosem vagy önmagad.!

Két szerelmes állt a sötét éjszakába, szemüket az égboltra szegezve.
-Hullócsillag. - súgta a lány a fiú fülébe.
-Kívánj valamit!
-Ennél többet, már nem lehet.

 

Szakíts egy rózsát, mely örökké nyílik. Szeress egy fiút, ki hű lesz a sírig!

Jöhet szőke herceg fehér lovon... de bocsi, én a barnákra bukom

 

Azzal nincs gond, hogy a hátam mögött beszélsz, azt mindenki megteszi. A baj ott kezdődik, amikor a szemembe egészen mást mondasz !

 

Tanácsokat adok másoknak,hogyan fogadják el a szakítást,hogyan legyenek újra boldogok. a saját életemmel miért nem tudom ugyanezt tenni?

 

A barátság örök, nincsen okod félni, 
nálam mindig lehet majd segítséget kérni, 
ha neked kell majd segítenem bajban, 
együtt leszek Superman, Pókember és Tarzan..

Szeretnélek elfeledni... Félek, nem tudlak

(saját :D)

Miért csináltam? Azt kartam, hogy sírj... pont úgy, mint én

- na és a szerelem?
- túlértékelik. biokémiai szempontból nem sokban különbözik attól, hogy megeszel egy nagy halom csokoládét.

 

Te vagy az egy,az egyetlen akiért élek, akire ha rá nézek tudom, hogy én is valamit érek!

 

Én azért vagyok nagyképű, hogy Te szerénynek mondhasd magad!

 

Az életben, az az egyik legnagyobb ajándék, amikor találsz egy társat, akire már ha csak rá gondolsz, boldog vagy! ♥

 

Kicsit romantikus vagyok, mert szeretek álmodozni. Kicsit őrült, mert valóra is váltom őket. Szerelmes, mert nagyon tudok szeretni. Kicsit szomorú, mert csalódtam is már és kicsit erős, mert talpra tudok állni.

 

Ha valaki elmegy az azért van, mert jönni fog helyette valaki más

 

AMIKOR RÁÉBREDSZ...
hogy valakit félreismertél, azon
töprengsz: Korábban hogy nem láttad?!

 

Te vagy az első személy aki idáig betartotta az örökké szót. Köszönöm neked ♥

 

Sötét van akkor, amikor vége van, rohadt sötét, mert a szem csukva van.

 

Ma olyan korban élünk, amikor azok beszélnek, akiknek nincs mondanivalójuk, s akiknek lenne, azok hallgatnak.

IGAZÁN CSAK AKKOR...
érezheti az ember, hogy boldog, ha volt
már olyan szomorú, hogy el is felejtette,
milyen érzés boldognak lenni .

 

I don't love you, but I Don't hate you too. Only I need you.

 

Felelősséget vállalok - Azért, amit mondok. De nem azért amit te értesz !

 

Ha egyszer csak egyszer életre kelthetném az emlékeim..Gondolkodás nélkül megtenném.

Hányszor ,de hányszor próbáltam meg elküldeni ,de leírni könnyebb volt,minthogy elküldjem neki.. 

Egyszerű az egész. Most már tudom ez nem az én mesém és nem az én hercegem.Majd egyszer nekem is lesz egy jobb tündérmesém ,amelyben csak én leszek a hercegnő és egy mondat se ronthatja el örömöm.

Barát az,ki veled van a legrosszabb napjaidon és tudja ,hogyn em tud felvidítani,de már az is elég ha itt van melletted,és meghallgat.

lgat.

Egyik szerelem se pótolhatja a másikat akármit is mondtok,mert mindegyikben lesz valami olyan,amit a másik nem tud megadni. 

Ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen és ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen..

Belépek. És látom,hogy fent vagy. Gondolkodom rád írjak-e. De hát ezelőtt is mindig én írtam amikor együtt voltunk . Bámulok előre és látom,hogy még mindig fent vagy. Várom hogy ird hogy : Sziia. hogy vagy ??:) De erre várhatok még sokáig.Mert nem fogsz írni a lelkem mélyén tudom. Aztán elhatározom,hogy beirom hogy sziia. De aztán megjelenik ,hogy kiejelentkeztél és már megint nem tudom,hogy mit kezdjek magammal. Újból csak egy kérdés van a fejembe. Miért érdekelsz még engem ,ha én már téged nem ?!

Arra a dologra van szükségem,amikor a szívem bekapcsol az agyam pedig ki.

Semmi sem vagyok nélküled.
Szívem üres, mint az épület. 
A magány megfojt. Rémület. 
Mert semmi sem vagyok nélküled. 
Az élet azóta színtelen, 
Hirtelen lett szívtelen.
Mindenem megvolt. Mindenem. 
Nem akarok mást, Istenem!

A szemed becsukhatod azok a dolgok előtt amelyeket nem akarsz látni,de a szívedet nem tudod eltenni sehova,hogy ne lássa mennyire is fájhat.

Tudom, csak játszottál, de őrült játszma volt.

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a ro...hanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.”

" Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza. Megrettenti. Ami után más életet kezdhet és új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világot... " :)) !

„Ördög is voltam és gyönyörű angyal, ahogy jól esett éppen. Földre rogytam, szálltam az égen. Voltam hű és hűtlen. Hol gazdag voltam, hol nagyon szegény. Bátor, bár néha féltem, de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem!”

~ Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbiztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen! Ütöttek, álltam.. rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet egyetlen pofon sem! Kitéptem a szivem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanúltam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segitettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segitett senki! Tanultam, és megbuktam.. felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam.. az élet lehet bármily kemény, igen is érdemes végigcsinálni!

Az élet kártyavár. Mikor felépíted, nagy esély van rá, hogy összeomlik. De csak akkor lehetsz boldog, ha az összeomlás után felállsz és újra kezded. A kis dolgok pont azért vannak, hogy megőrülj tőlük, de ha kitartasz, meglesz a jutalma. Vagy nem, de mindegy is, mert az életet csupán élni és élvezni kell.

Néha azt hiszem, neked is fáj, de aztán rádöbbenek: csak magamat teszem tönkre...

"Csakúgy, mint az évszakok, az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik..."

 

"Kicsim, láttalak már kiöltözve, láttalak már a sulis ruhádban, láttalak már meztelenül, láttalak már az edző ruhádban, kócós hajjal, smink nélkül, láttalak már sírni, mosolyogni, nevetni, idegesen, láttalak már aludni, ébredezni, bolondosan, élettel telien. Mindig ugyanaz a gyöngyörű lány voltál."

 

 

 

 

Nem várhatsz mindig a tökéletes pillanatra. Néha elég bátornak kell lenned, hogy megtegyél valamit, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy azon gondolkodj mi történhetett volna.

 

 

 

Emlékszel még milyen volt, amikor késő estig fent maradtunk hogy beszélgessünk egymással? Az egy kicsit hiányzik.

 

 

 

 

 

Megváltoztál, megváltoztam, mindenki változik. A különbség az, hogy néhány ember jobb emberré változik, de vannak sajnos olyanok akik rosszabbá változnak, anélkül hogy erre rájönnének.

 

 

 

 

 

Egy nap találkozni fogsz egy sráccal, aki tudni fogja, hogyan eszel, hogyan iszol, hogyan táncolsz, ismerni fogja az illatodat. Tudni fogja milyen az arcod a smink alatt, mennyire szereted a csokit, hogy milyen bolond tudsz néha lenni, hogy néhány tv műsor mennyire boldoggá tud tenni. Tudni fogja, hogy milyen hisztis tudsz lenni amikor fáradt vagy, hogy azt gondolod, hogy milyen rosszul nézel ki a Facebook képeiden. Mindent tudni fog rólad. És tudod mi lesz? Szeretni fog téged.

 

 

 

Arra a srácra várj, aki értékelni fog. Arra, aki egy átlagos pillanatból varázslatosat csinál; arra a fajta srácra, aki kihozza belőled a legjobbat, és jobb emberré tesz. Arra a srácra várj, aki a legjobb barátod lesz; arra aki eldobna mindent, csak hogy veled legyen, nem számít milyenek a körülmények. Arra a srácra várj, aki úgy megnevettet, mint senki más. Arra a srácra várj, aki felakar vágni veled az egész világnak, úgy hogy nincs rajtad smink, de megbecsüli amikor miatta sminkeled ki magad. És ami a legfontosabb, hogy arra a srácra várj, aki a világegyeteme központjába tesz téged, mert nyílvánvalóan a tiedben is ő van. ♥ :)

 

 

 

 

Hibát követünk el a szex-el a románcért. A srácok azt gondolják, hogy egy lányt megdönteni már románc. A szex könnyű, akárkivel megteheted. A románc az amikor valaki besétál a szobába, és neked eláll tőle a lélegzeted. A románc az, amikor két ember táncol, és tökéletesen összeillenek. A románc az, amikor két ember sétál egymás mellett, és hirtelen azon találják magukat, hogy egymás kezét fogják, és nem tudják hogyan történt.

 

 

 

 

 

Tudom, amikor először együtt voltunk mindenki szétakart minket választani. Azt mondták, hogy a kapcsolatunk úgysem tart majd sokáig, és még mindig ezt mondják. De mi bebizonyítjuk nekik, hogy tévednek, azt akarom hogy örökké az életembe maradj, és a szívembe. Tudom, hogy az örökké egy nagyon hosszú idő, de nem elég hogy eltöltsem veled, és hogy kimutassam mindennap mennyire szeretlek és törődök veled.

 

 

 

 

 

’ Mérhetetlenül, eszeveszetten, igazán hiányzol, és ez nem költői túlzás most. Biztosan ismered azt a fajta hiányt, amikor ‘jó-lenne-ha-itt-lenne-valaki-mellettem’ - na, ez nem olyan. Ez annál jóval erősebb, szinte már fáj, hogy nem vagy itt velem. Bár még sosem éreztem ezelőtt, de szerintem ez amit most érzek, nem más mint a tipikus ‘egyszerűen-szükségem-van-rád’ hiányérzet. ‘

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudod mi a te bajod? Túl gyorsan kötődsz. És ha egyszer kötődsz valakihez, bármit megteszel hogy megfelelj neki, és hogy boldoggá tedd. Sosem arról van szó, hogy te mit akarsz, mindig más érdekeit nézed a sajátod előtt. Túl sok lehetőséget adsz az embereknek, akik túl könnyen feladják, ők ezt nem érdemlik meg. Kihasználnak téged, és befolyásolható leszel. De te jól megvagy úgy is, mert ők ott vannak az életedben, és te csak ennyit akarsz. És még ha át is vernek, te akkor is ott leszel nekik. Mert ez vagy te, ilyen vagy te. Ha egyszer kötődsz valakihez, foglyul ejtik a szívedet, és mindig lesz benne helyük. És ezért olyan nehéz most őt elengedned. 

 

 

 

 

 

A lányok sokkal többek, mint amennyinek látszanak. Többek, mint a smink, a ruhák, a cipők, a táskák, a napszemüvegek, a külsőségek. Annyival többek vagyunk.

 

 

 

Sajnálom, hogy néha féltékeny vagyok és túlreagálom a dolgokat. De ez csak azért van, mert nagyobb az esély arra, hogy én veszítelek el téged, minthogy te engem. :\

 

 

 

Életem minden egyes pillanatában szól idebenn egy dal. Lehetek boldog, vagy akár szomorú, egy biztos: mindig van hozzá háttérzene. Sajnos nagyon kevesen képesek meghallani a dalomat, de talán ez nem is fontos.. a lényeg, hogy én halljam. Mindenkinek meg van a maga saját dala. Néha, nagyon ritkán azonban észreveszem, hogy más is ugyanúgy ‘táncol’, ahogyan én. Olyankor közelebb lépek hozzá, elmosolyodom, kézen fogom és igyekszem nem elereszteni többé. Hiszen nincs is varázslatosabb annál, mint amikor ugyanaz a dal csendül fel két emberben. :)

 

 

 

 

Lehet, hogy kitöröltem az üzeneteidet, de sosem fogom elfelejteni amiket írtál. Lehet, hogy már nem beszélünk, de sosem fogom elfelejteni a hangodat. Lehet, hogy már nem szoktál megölelni, de sosem fogom elfelejteni az illatodat. Mindent amit együtt csináltunk, megőrzöm a szívemben.

 

 

 

 

Régebben sírva feküdtem az ágyamban, most csak fekszem üres kifejezéssel az arcomon. Sosem gondoltam volna, hogy megfogom szokni a fájdalmat, de így lett.

 

Hiányzik az érzés, hogy megint szerelmes legyek. Hiányzik, hogy valaki nagyon szeressen. Hiányoznak a cuki üzenetek attól, aki nagyon sokat jelent nekem. Hercegnőnek akarom érezni magam, annak a srácnak a karjai közt aki úgy bánik velem, mintha az lennék. Megint szerelmes akarok lenni, azt akarom hogy legyen valaki aki a végsőkig küzd értem. Szükségem van valakire, aki nem mond le rólam, valakire aki örökké megőrzi az együtt töltött pillanatainkat. ♥

 

Tetszem neked? Lélegezz, ha igen; nyald meg a könyököd, ha nem.

Amikor betöltöd a 18at, legálisan csinálhatod azokat a dolgokat, amiket már 14 éves korod óta csinálsz.

 

Bár sose tetszettél volna meg. Bár sose pazaroltam volna arra az időmet, hogy veled beszélgetek, vagy rád gondolok. Bár sose aggódtam volna, és sose érdekelt volna, hogy mennyire figyelmen kívül hagysz. Bár sose izgultam volna ennyire, amikor éreztetted velem hogy különleges vagyok. Bár sose hittem volna el a szavaidat. Bár sose lettek volna reményeim feléd. Bár sose próbálkoztam volna, úgy hogy tudom hogy ugyanazokon a dolgokon fogok keresztül menni. Mert a végén, az egyetlen akinek fájni fog, az én vagyok.

 

 

Hiányzol, de nem akarom megismételni a történetet. Már ismerem a végét.

 

A világ leghosszabb távolsága, amikor melletted állok és te nem is tudsz róla, hogy szeretlek.

 

"Emlékezz arra amikor egész éjjel buliztunk, hazudtunk, hogy megkóstoljuk az igazi élet ízét, részegre ittuk magunkat a városban. Azt hittük a szerelem sose fog újra ránk találni. A smink csak úgy lefolyt az arcomról, miközben ott hagyott az a srác, csak annyit tudtam mondani "Utálom ezt a fiút..." Ez tesz minket lányokká. Mindannyian a mennyországot keressük, a szerelem számunkra a legfontosabb "

 

Talán igazából sose szeretett. Csak azt az érzést szerette, hogy valaki itt van neki, és hogy valaki végre érdeklődik iránta. Sosem engem szeretett, hanem a tudatot, hogy én szeretem.

 

A szememben a pillanat már régóta elégett, te voltál a pont, amikor egy életre elég lett minden olyan kalandból, aminek fáj a vége. Utólag mégis belátom, hogy azért megérte...

 

Ez azoknak szól, akik a legerősebben próbálkoznak elég jók lenni mindenkinek; akik órákat töltenek azzal, hogy idézeteket olvasgatnak; akik ugyanazt a dalt ezerszer meghallgatják, mert jelentőteljes a dalszövege; akik sokkal többet érdemelnek mint amit megkapnak, és hajlandan küzdeni érte, és azoknak akik a hullócsillagoknál olyan valakire pazarolták a kívánságukat, aki sose fog velük törődni.

 

A búcsú akkor fáj a legjobban, amikor az emberek ki se mondják.

 

Mindig úgy tűnik, mintha csak egy embert szerethetnél a világon. És aztán rátalálsz valaki másra, és vicces lesz, hogy az aggódás volt számodra a legfontosabb.:)

 

Eljön az amikor rájössz, hogy olyan sokat tettél meg valakiért vagy valamiért, hogy az egyetlen lehetséges lépés az hogy megállsz. Magára hagyod. Elmész. Nem az, hogy feladod, és nem az hogy már nem próbálkozol. Ami a tied az végül úgyis a tied lesz, és ami nem, az nem számít mennyire erősen próbálkozol, sosem lesz a tied.

  

 Fiúk a veszekedésben: Gyűlöllek, bazdmeg!
Lányok a veszekedésben: A szemeid egyenletlenek, és dagadt vagy, és egy figyelemfelkeltő ribanc vagy, és buta vagy, és fogadok hogy csak azért vannak jó jegyeid, mert lefekszel a tanáraiddal. Amúgy meg, lefeküdtem a pasiddal. És töröltelek facebookról, és remélem a hátralévő életedet csak macskákkal fogod leélni, és jó távol tőlem. Utóirat: az anyád lefeküdt a jóga tanároddal. Bye, picsa.
:DDDDDDD

 

Őszintén, tudod mit? Folyamatosan próbálok úgy tenni, mintha jól lennék. Egyfolytában próbálom elrejteni a szomorú érzéseket, a fájdalmas indulatokat, és a megmagyarázhatatlan érzéseket ami fáj a szívemben. Mindig azt mondom magamnak, hogy egyedül is lehetek boldog, hogy most már tovább léphetnék. De az az igazság, hogy összevagyok zavarodva. Mindig azt gondoltam, hogy az élet rendben lesz egy törött szerelmes történet után. Azt, hogy sokkal jobb lesz egymás nélkül élni, mert éltem egyedül az életemet mielőtt megismertem őt. De nem olyan könnyű elengedni az emlékeket, a boldog pillanatokat, amiről azt gondoltad örökké fognak tartani. Nem olyan könnyű elfelejteni azokat az édes üzeneteket, a testi dolgokat, meg minden mást. Nem olyan könnyű csak eldobni ezeket. És kíváncsi vagyok, neki ezt vajon könnyű megtenni?! Lehet, hogy minden amink volt neki csak egy játék volt? Vajon ő sírt éjszakánként, miközben rám gondolt?! Vajon még vissza akar engem kapni?! Vagy egy része még mindig vágyik rám?! De tudod mi van? Nem tud nem érdekelni, nem tudlak nem szeretni. És még ezekben az időkben is róla van szó. A szívem még mindig őt akarja. Még mindig ő az akit akarok az életembe.