www.kamillaoldala.eoldal.hu

Idézetek ✔

A helyzet az, hogy nem vagyok sem a legszebb, sem a legokosabb, sőt még viccesnek sem mondanám magam! Nem vagyok gazdag,Sőt néha nagyon is szegény vagyok! De mindezek ellenére van valamim, ami sok embernek nincs! SZÍVEM!

A fiúknak fogalmuk sincs róla, hogy amit mondanak

milyen hosszú ideig megmarad egy lány fejében..

Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre.

És ha egy férfi különleges, azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy, aki hozzá fogható. ♥

Bárcsak olyan lenne az életem, mint egy film! Soha nem lenne gond a frizurámmal, nem kéne wc-re mennem, és amikor rossz passzban vagyok, egy pasi utánam fut az utcán, rögtön szerelmet vall, csókolózunk és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

to fall in love and fall in debt, to alcohol and cigarettes. ♥

Először nagyon féltem a haláltól, gyáva voltam, és csak magamra gondoltam. Most látom, milyen önző voltam. A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé; nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek; nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették az életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam. Ezeket soha nem mondtam el nekik. Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet... attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni... Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem vagy mondtam. Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.

Ha feltűnik valaki a múltadból, valahogy visszafejlődsz azzá, aki akkor voltál, amikor ismerted. : )

Olyan pasi kell nekem, aki robban, ha azt hiszi, hogy elveszíthet.

mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés.. ♥

Változni nehéz.. De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb.

Mindig ott lesz egy nálad szebb lány, neked csak meg kell találnod azt a fiút, akit ez nem érdekli.

A múltnak egyszer és mindenkorra vége. Most már nem változtathatunk rajta. (...) Balgaság azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott.

A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.

Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki.

Nincs a világon rosszabb, mint várni, meg szaladni valaki után.

Amikor úgy gondoljuk, hogy nem illünk egymáshoz, csókolózunk, és olyan közel leszünk, hogy nem látjuk a különbségeket.

...de inkább elfordultál, kettőt léptél, és soha többé nem láttalak.

„Az emberek egyenlőnek születnek, de másnap már nem azok.”

Ki kellene nyitnod a szemed és meglátni, hogy bolondulok érted.

"Meg kell tanulni elengedni azt, amire vágyunk."

"Semmi vagyok, miközben mindennek kellene lennem."

I'm never gonna be good enough for you.
~ Soha nem leszek számodra elég jó.

"It's easier to run
Replacing this pain with something numb
It's so much easier to go
Than face all this pain here all alone
~Könnyebb elfutni, felváltani a fájdalmat valami
kábult érzéssel, sokkal könnyebb elmenni, mint szembeszállni a
fájdalommal, itt, teljesen egyedül"

" én mindennap dobogok benned, csak elvétve "

" Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz. "

It's a rainy day then the sun will shine
It's a rainy day than will turn all right.
Ez egy esős nap,de a Nap ki fog sütni
Ez egy esős nap,de minden rendbe fog jönni.

Need to stop this pain inside my head, cause it's laughing at me.

~ Meg kell állítanom ezt a fájdalmat a fejemben, mert nevet rajtam

Mostanában a legtöbbször úgy érzem már nem hiányzol és sikerül felejtenem. De néha… néha még mindig ölni tudnék csak azért, hogy veled lehessek.

A „sajnálom” nem tesz jóvá semmit. Bánni fogsz még mindent. Hiányozni fogok.

Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma örülni fogok: mire jó
szomorúnak lenni, mire jó? Miért fúj a gonosz szél? Miért kell
keseregnem ma a holnap miatt? Talán a holnap jó, talán a holnap
világos. Talán holnap még sütni fog a nap. És nem lesz okom a
szomorúságra. Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma, ma örülni
fogok; és minden keserű napnak azt fogom mondani: Holnaptól leszek
szomorú. Ma nem.

Elegáns esküvőről álmodtam,családdal, barátokkal.
Megkérdeztem, ő milyet szeretne,
azt mondta olyat, ami által
a felesége leszek.

Tudtam, hogy mögöttem van, éreztem. Hallottam a hangját. Emberekkel beszélgetett, majd felémfordult, azzal a különös mosollyal az arcán amitől folyton-folyvást szótlanná váltam. Azt mondta engem keres. Ő engem akart én meg csak bámultam rá, mint egy félnótás. Követtem. Ő gyengéden átkarolta a derekam én pedig óvatosan a vállára tettem a kezem. Bele sem merek gondolni, hogy a vörös szín melyik árnyalatát vehettem föl ezekben a pillanatokban, de minden bizonnyal vetekedtem egy garnélarákkal. Kezébe vette a kezemet és bátorítóan rám mosolygott. Figyelmezettem a magam után hagyott letaposott cipőorrokra, de csak nevetett megállapításomon, miszerint botrányosan táncolok. Csak táncoltunk, és akkor az elkövetkezendő néhány pillanatban megvilágosodott előttem az a tény, hogy végre ott vagyok Vele, ott ahol mindig is szerettem volna lenni, és nem érdekelt az sem, hogy mi lesz miután a zene elhalkul, mert abban a pillanatban csak Őrá tudtam gondolni.Bámultam a mellkasát, nem mertem az arcára nézni. De valahányszor mégis megkockáztattam egy pillantást, Ő engem figyelt azokkal a gyönyörű szemeivel. Csak engem..

Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha… de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban.