Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

I.d.é.z.e.t.e.k.

 

~ Please help me understand why.
Kérlek segíts megérteni, hogy miért.
~ I wonder if you know how it realy feels to be left outside alone.

Csodálkoznék ha tudnád milyen érzés egyedül kint lenni.

Bolond voltam , hogy beléd szerettem. De mégis. Imádtam bolond lenni!

 

 
Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni.
"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted..."
'Olyan ez az egész, mint egy sakkjátszma. Az én térfelemen már csak a királynő áll. A többi bábut vagy ő döntötte le, vagy levertem saját magam- mert ügyetlen voltam. Az ő térfele azonban érintetlen. Az összes sötét sakkfigura ép, és egészséges- nem sérült. Csak az én fehér bábuim hevernek szana-szét. A földön. Az asztalon. Egyben. Törötten.

Mondhatnátok most azt, hogy egy királynőnek hatalma van. Nagy hatalma. Akkor, ha erős. Ha az érzelmeinél fontosabb a csata. Ha csatának tekinti a helyzetét.

Elkezdődött egy játszma. Fehéren és feketén. De a végén valakinek fel kell kiáltania: "Sakk- matt! A király halott..." '
"A szerelmet legszívesebben kikiáltaná az ember, mégis mindig halkan vallja be..."

 

 
Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden perben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Abban az időben még csak egy kis csaj voltam. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higyj. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is..
-Fogsz írni majd nekem?
-Ez könnyebbé vagy nehezebbé fog tenni mindent?
-Azt hiszem nekem sokkal jobbá...
"Néha akkor vagyok a legszomorúbb, amikor vidámnak látszom"

 

 
-Szereted??
-Állandóan rá gondolok.
-Azt kérdeztem, szereted??
-Hiányzik.
-Szereted?!
-Boldog vagyok, ha vele lehetek.
-Lehet, hogy most ezt hiszed, de idővel, ahogy múlik az idő, semmit se fog jelenteni, mint ahogy most én sem.
A külsődben minden megvan.. De a belsőd üres...

 

 
.ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne...
"What's the use in moving on
if you keep pretending
like there's nothing wrong?
~Mi haszna a továbbállásnak
Ha színlelsz,
Mintha semmi baj sem lenne?"
"Lennie kellene valami szerelemcsillapítónak"
Olyan, mint a méreg, lassan felemészt, mire észbe kapsz már nem az vagy aki voltál..

"Egy bűnöm van,hogy a szív vezérel,Rólad álmodom minden éjjel"

~ Amikor veled vagyok annyira szabadnak érzem magam. :)
When I whit You, I feel so free. (L)

"Előfordult már veled, hogy nem volt kedved elaludni, álmokba merülni, mégis reggelig ébren is csak álmodni tudtál? És aztán mégis felkelt a nap, minden csendes.
Még senki nem vette észre, hogy új nap kezdődött; Hogy lehet ezt elviselni egyedül? Olyan gyönyörű, ahogyan az éjszaka átengedi a világot a fénynek, és mégis csak sírni tudnék.
Mindent csak elveszíteni tudtam, még azt is, ami sosem volt az enyém. Sose lesz. Ő mondta..
És.. ezen a reggelen is elveszett egy tegnap.. Minden nap.. Hogyan tudnám várni a holnapot? Ha ez a pár év is ilyen hosszú volt, amióta élek, mire tudnék még várni?
Olyan könnyű volt.. Ő nem ígért semmit, mert nem tehette. Mégis elég volt egy pillantás, hogy elhiggyem, Ő sem akar elveszíteni.. És akkor már nem kellett megígérnem semmit, mert ettől a pillanattól kezdve nem számított senki más.
És boldog voltam, ha egyáltalán adhattam valamit.. És már attól is a fellegekben jártam, ha nem csak gondolhattam rá, hanem a közelében is lehettem. Pedig.. ez volt a legtöbb..
És mégis.. önző vagyok. Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá..
El tudod képzelni, milyen érzés nap mint nap arra ébredni, hogy még mindig magányos vagy? És ha ez soha nem is volt másképp? Azt hittem, hogy hozzászoktam már..
De.. ha csak ránézhettem, el tudtam képzelni, hogy mindezt a rosszat örökre el tudom felejteni. Hogy van valaki, akinek vigyázhatom az álmát, és vele együtt örülhetünk annak, hogy élünk..
Akinek foghatom a kezét, megsimogathatom az arcát.. Akit átölelhetek, akivel nézhetem a naplementét, és akivel minden pillanat csak gyönyörű lehet..
De lassan közeledik a hajnal.. Lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől.. Ő még biztos alszik.. Neki van kiről álmodnia.."
Érzéshegyek.
DE
Síkká kell válnod, hogy túléld.
Útjaink észrevétlenül, véletlenül futottak össze, s egy pillanatra összeforrtak. De most szétválnak, és lehet, hogy soha többé nem keresztezik egymást. A találkozás pontja viszont megmarad. Kinek jelentéktelenül, kinek feledhetetlenül...
Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt.
"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e.. a trükk, hogy önmagad maradj örökre..^^
"You can close your eyes to things you dont want to see, but you can't close your Heart to things you dont want to feel.
~Becsukhatod a szemed, ha nem akarsz valamit látni, de nem csukhatod be a szíved, ha valamit nem akarsz érezni."

 


 
- ..amúgy milyen érzés tudni?
- Micsodát!?:O
- Azt, hogy te vagy minden amire szükségem van ^^
 
"Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel, vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én.."
"Mikor nem keresel, nem hívsz,
mindig arra gondolok, hogy nem tudsz.
De sose fordul meg a fejemben,hogy esetleg nem akarsz... :[

 


 
"Más vagyok mint voltam.Ne feszegesd múltam.Élet tett ilyenné fogd végre fel.Ha nem tetszik Te is hagyj el.
"Mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el " :D
„Nem szeretsz? Kb lesz*rom, tök nyugodtan fogok aludni. Te meg tépj egy számot, állj be a sorba és még dobok egy csókot is! „

 


 
Olyan vagyok állóhelyből, mint más nekifutásból sem lesz soha.."
"Az, akit elhagysz, az lesz az egyetlen, akire vágysz.."
- És nem tudom fenntartani, ha csak egy kicsit is megzavarnak. - figyelmeztettem.
- Jó leszek. - ígérte
Összeszorítottam az ajkam, és összeszűkítettem a szemem. Aztán mosolyogtam. A kezeimet ismét az arcára tettem, hagytam, hogy a pajzs elhagyja az elmém, és ott folytattam ahol abbahagytam - az új életem első éjszakájának kristály tiszta emlékével... elidőzve a részleteket.
Lélekszakadva nevettem, amikor a sürgős csókja ismét megszakította az erőfeszítéseim.
- A francba - morogta, ismét éhesen csókolva az állam vonalát.
- Rengeteg időnk van, hogy dolgozzunk rajta - emlékeztettem.
- Örökké és örökké és örökké - suttogta.
- Ez tökéletesen hangzik.
 
 
 

Aztán boldogan belemerültünk az örökkévalóságunk eme kicsi, de tökéletes darabjába…

"A semmi és a fájdalom közül, én a semmit választottam."

- Mit szeretnél legjobban ezen a világon?
- Hogy ne tűnj el belőle.. ^^
".. az egyik percben szeretnek, a másikban már felednek.."
"..arcomat a keze közé vette.
-Van most valami a kezemben, ami nélkül nem élhetek.Vigyázhatnál rá ;]

 


 
"-Nem gondolsz arra néha, hogy könnyebb lenne az életed ha nem szeretnél?"
-Lehet.De az nem is lenne igazi élet..."

Olyan ő neked, mint a drog, Bella. Látom, hogy nem tudsz nélülke élni. De én egészségesebb lennék számodra, nem egy drog, hanem a levegő, a nap!

Szeretnéd hallani a történetemet, Bella? Ennek nincs boldog vége - de melyikünké az? Ha az lenne, most mindannyian sírkövek alatt nyugodnánk..

" A helyes dolog nem mindig nyilvánvaló. Néha a helyes dolog talán az ami valaki más szerint helytelen.

"próbáld ki, ne hazudj, ne holnaptól, innentől.

" Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom.

"Nem ma, nem
holnap, talán nem egy év múlva, de valamikor, valahol, valahogyan újra együtt
leszünk, és az a nap lesz az „örökké” kezdete..

"Ha meghalok,semmi mást nem fogok tenni,mint füvet szívni,nyitok egy kávézót a túlparton,hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését,nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a binbókból,szeretni fogom a csillagokat,angyalok dalára tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek, soha többé ilyesmit,hogy klaviatúra nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni,mi a feladatom,miből élek meg,ki utál éppen,ki akar elfelejteni, igenis ott leszek mindenkinek az álmában,és beszélgatni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket,akkora türelemmel,ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen,ígérem.

A vér is gyorsabban lüktet bennem, ha közelebb jössz hozzám.. :)

Nem tudok mást
mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek
hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni
egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy
őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha
esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani,
hogy jól döntöttél! Szeretlek…! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is,
amilyennek a közös jövőt látom veled.

.először leülsz szép, tisztes távolságba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit, A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...


Soha ne engedd, hogy a legjobb barátod elhagyjon, és ami a legfontosabb. Senkinek se engedd, hogy megváltoztassa azt, ami igazán te vagy.

 
 

" a múlt
csődjei vagy a jövő félelmei tették tönkre a jelenemet. a jelen, amiben
éltem, mindig elromlott, s szüntelen azzal vigasztaltam magam, majd
holnap vagy holnapután biztosan másképp lesz. De ha a holnapból,
holnaputánból ma lett, én azt úgy megkeserítettem a tegnapok bánatával
vagy a holnapok félelmeivel.
ma már tudom, ott rontottam el,hogy a jelennek nem tulajdonítottam jelentőséget!"
 

"Miért keresed a szót, hogyha nem akarod kimondani, hogy félsz..?
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.